Matchbox MB-44 1921 Ford T Model Van WRC Collector's Choice No.15

Vannak olyan járművek, amikről azt gondolom, hogy egyértelműen azért kerültek be a Matchbox kínálatába, hogy tengernyi Code 2-nek biztosítsanak stabil és vonzó alapot. A mai post tárgya is ilyen, de ez mit sem von le az élvezeti értékéből! Oldschool vanitiszesek, szevasztok!

Kötelező gyakorlatok
A Memories-on megszokott típusismertető ezúttal egyetlen hivatkozással letudható, mert 12 éve alaposan körbejártuk az Amerikai Ember Lábát, a Ford Model T-t, mi több pont egy van kapcsán az Efsi-től. Vigyázat, ultra hosszú olvasnivaló!

Ami azt illeti a White Rose Collectibles Collector's Choice sorozatról meg még régebben, 17 éve tisztáztuk, hogy mi fán terem. E bejegyzés végén a címkefelhőben is megtaláljátok az erre szolgáló tag-et, de a hozzám hasonlóan lusták kedvéért itt is elhelyezek egy stratégiai fontosságú linket a széria összes, e lapokon megjelent darabjára.

Az elnagyolt részletes

A Model T Ford – álljon itt legalább egyszer úgy a neve, ahogy azt az alvázára írták – 1990-ben debütált az 1-75 szériában. A brit, „Bird's Custard Powder” színeit – ez egy tojásmentes sodó-por, ami egyébként nálunk is hozzáférhető spéci, delikatesz üzletekben – viselő kisautó 3 évig marad MB-44.

Ezt követően tengernyi változat követi, minden létező megjelenési helyen, speciális kiadásokban, promóciós modelleken – jellemzően az USÁ-ban, és Ausztráliában, de nem csak kizárólagosan –, tematikus kiadásokban, találkozók és vásárok speciális kiadásaként, 5-ös csomagokban. Charles Mack a Matchbox bibliában 155 (!) verzióját említi, ő az évjáratát is tudni véli, „1921 Modelt T Ford Van-ként” hivatkozik rá. A kivitelét tekintve az alváza készülhet műanyagból – mint jelen post tárgyának is – illetve fémből. Ez utóbbiak jelentik a törpe minoritást, 15 ilyen verziót számoltam. Születési helye egyaránt lehet Kína és Makaó is.

Az oximoronnak is beillő alcímre az a magyarázatom, hogy kívülről nagyon apró részletek is megvannak, például a hűtőn a Ford-ovális, illetve a jellegzetes küllős kerekek. Lehet, hogy bakot lövök, de nagy hirtelenjében nem is tudok más kisautót, amin ezek lennének. Viszont a beltérrel egyáltalán nem foglalkoztak! Nem mintha egy T Fordban annyira sok akszesszoár lenne, ami megmintázás után kiállt, de azért egy kormánykereket elvárnék.

A számtalan motívum és festés közül a White Rose kiadást a „Matchbox Játék Szállítás” felirat és az élénk színek emelik ki a többi közül, a jellegzetes emblémával cseresznyeként a tejszínhab tetején – ami azt gondolom a legtöbbünk gyengéje.

A rengeteg változata ellenére nem igazán gyakoriak a T Fordok a börzéken – a premierváltozat még csak-csak – amiért azt gondolom, hogy a korai teherautó mivoltja okolható. Én kedvelem az öntvényt, de én köztudottan vanitiszes vagyok és a 2002-es örökbecsű klasszikus, „Mafia: The City of Lost Heaven” videojáték óta, ami autószexualitás vonatkozásában is példaértékű, egy csomó régi autót kedvelek – köztük a T Fordokat is.

Van neki egy nagyon sajátos - nem szeretem ezt a szót - bájos kiállása. Nem tudom miért állnak ilyen  részeg terpeszben az első kerekei ezen a képen, soha nem játszottak ezzel a példánnyal és hibátlan. Ez ilyen!

Amitől részletes: Nézzétek meg ezt a hűtőt a Ford-ovállal és a krómozással! #regenmindenjobbvolt

A korhű küllős kerekeivel engem teljesen megvesz! Nem úgy néz ki, de ez egyetlen darab műanyag, nem gumi feszül a "felnin". Nagy hirtelenjében nem is tudok más járgányt mondani, amin ilyen lenne! Írjátok meg a kommentekben, ha nektek beugrik valami!

Ez gondolom, hogy pontosan ez az a típusú dekor, ami minden Matchbox gyűjtő gyengéje!

Apróság, de sokat ad az általános megjelenéséhez, hogy a White Rose nem feledkezett meg a hátsó fertály dekorálásáról sem.

Amitől elnagyolt, az a beltér kidolgozattlansága. Nem mintha egy T Fordban olyan sok akszesszoár lenne belül,...

...de ennek szegénykének még egy kormánykerék sem jutott! Tényleg csak picit, de azért zavar. Amúgy a raktérben sincs semmi.

NRFB.

Matchbox MB-22 Extending Ladder Fire Engine WRC Collector's Choice No. 19

Rövid post ez a mai – már ami az olvasnivaló részét illeti – mert minden lényegest megírtunk a tárgyáról korábban. A White Rose Collectibles Collector's Choice szériáról itt írtunk bővebben, a sorozat eddig e lapokon megjelent, illetve majd a jövőben megjelenő darabjait pedig erre a linkre kattintva találjátok meg.

A hihetetlenül fantáziadús, „Tűzoltóautó” nevű öntvényről itt olvashattok bővebben.

Az 1994-es White Rose kiadás annyiban ad többet, mint a „simán” Matchbox testvérei, hogy igazán nem spóroltak a festékkel és számos kiemelést, apró részletet kapott, de ezt majd inkább a képeknél mutatom alább. Illetve „Kihúzható Létrás Tűzoltóautónak” hívja a White Rose, mely elnevezésben szintén őrült sok meló lehet.

A White Rose Collector's Choice kiadás a festékes kiemelésekben ad többet. Kezdetnek rögtön négy, piros pötty a megkülönböztető fényjelzőkön az orrán.

A festett részletekből is jutott jó sok. A tűzoltósági embléma és az első kerék előtt, illetve afelett az egység száma az 1-75 sorozatú Matchboxokon is visszatérő motívum,...

...de az oldalsó csíkok,...

...a taposólemez szürke festése, illetve a létra felirata extra.

A hátulján már nem dolgozott a "sminkes".

Messzire elér a létrája és körbe is forog - ezt a trükköt nyilván a többi Fire Engine változat is tudja.

Megy a teljes kör, mind a 360 fok.

A taposólemez szürke festékéből került kicsi oda is, ahová nem kéne. Kézi munkával vitték volna fel?

A doboz a kortárs kék, Superfast Matchbox dobozon alapul. A White Rose az elnevezést is továbbfejlesztette: „Kihúzható Létrás Tűzoltóautó”.

Matchbox logó, évszám.

"Egy a 10 000 példányból". Ti elhiszitek ezeket a "limitált széria" számokat? Nem csak a WR-nél, hanem úgy általában.

"A Collectors (sic!) Choice sorozat 1995-ben, 48 egyedi, izgalmas modellel folytatódik. Keresd őket a helyi szaküzletben." Nos, nem így történt. Az 1994-es széria nem kapott folytatást.

Matchbox MB-71 GMC Wrecker 1994 - White Rose Collector's Choice No.12

Már majdnem kifogytam a még közzé nem tett Matchbox GMC Wreckerből, ám a szerencse mellém pártolt és sikerült újabb verziókkal gyarapítanom a meglévő készletet. Ezek közül a legütősebbet tárom most elétek, ami az 1994-es, huszonnégy darab Matchboxot felvonultató White Rose kollekció tizenkettes sorszámú darabja. Mivel ez egy úgymond spéci, extra sorozat, így a benne levő járművek is gazdagon kaptak a díszítő festésből. A GMC is hatalmas, egész paneleket beborító dekorációkat kapott, a tetőn levő világítótestek kifestésével együtt. Az már más kérdés, hogy a piros alapszínből szinte alig látszik valami, mindenesetre ami látszik, az jó kontrasztot ad a fehérnek, de a fenekén levő sraffozás jön be a legjobban. Elég durva lett volna, ha az elejét is így kifestik, mint némelyik mozdonyét. Korából kifolyólag még narancs szélvédőt és Convoy kerekeket kapott, ami tovább javítja a megjelenését, nem úgy, mint későbbi Superfast kivitelénél.

Szépen ki lettek pingálva a tetőn a helyzetjelzők

Ron is 24 órában "towingol"

Nagyon feldobja a hátulját a sraffozás

Matchbox MB-71 GMC Wrecker 1994 - White Rose Collector's Choice No.12

Matchbox MB-04 '57 Chevy White Rose Collectibles Collector's Choice No. 1

Még márciusban fenyegetődztem azzal, hogy az 1957-es Chevyk iránt érzett rajongásom kapcsán szép sorjában előjövök a felhalmozott verziókkal e lapokon. Akkor a típus története mellett a kétféle Matchbox értelmezés közül az újabbat és jobbat mutattam be. Most elérkezett az idő a régebbi és gyengébben sikerült elővezetésére és az alkalomhoz egy ritkább, egzotikusabb változatot választottam.

A White Rose Collectibles történetét és a kapcsolatát a Matchboxszal már tárgyaltam itt korábban, érdemes átkattintani és elmerengeni azon, hogy mennyi köze van a logikának ahhoz, hogy a gyűjtők mit tekintenek értéknek és autentikusnak. Az 1994-es, 24 tagú WR Collector's Choice szériából ez az első darab. Ugyanolyan krémszínű – szerintem nagyon pofás – dobozban lakik, mint az előbb linkelt Flareside Pickup testvére. Amin pedig alapul, az az alvázán 1979-es keltezést viselő, de amúgy 1981-ben debütáló MB-04 1957 Chevy. Ez a – húha, milyen is ez? – fakó rózsaszín verzió mindössze egy évig marad a kínálatban. 1982-ben váltja a sokkal harsányabb „Cherry Bomb” és aztán kismillió egyéb változat. Az ok, amiért ezt a kettőt kiemeltem, az az, hogy ezek egy – na jó, másfél – apró részletben eltérnek az összes többi, későbbi verziótól! Nem lövöm le a poént, a kommentek útján várom a helyes választ az egyetlen, apró eltérésre. (A helyes megfejtők között személy és tehergépkocsik, valamint mezőgazdasági gépek lemosásának a jogát sorsoljuk ki, a lakóhelyükhöz közeli települések egyikén.)

A Matchbox első 1957-es Chevy értelmezése egyértelműen nem az autó utcai változatáról szól, ez egyértelműen egy Hot Rod, azon belül pedig egy Street Rod. A legszembetűnőbb sajátosság az oldalra kinyúló két kipufogócső – sidepipe –, ami egyáltalán nem jellemző erre a típusra és szerintem jobbára nem is, vagy csak nagyon körülményesen lehet megcsinálni egy 1957-es Chevyn. Kategorikusan nem merem kijelenteni, hogy lehetetlen, de elnézve az autó alsó kiképzését – lásd a mellékelt fotókat – el nem tudom képzelni, hogy hol lehetne elvinni a csöveket a leömlőktől, illetve hogy hogy lehetne nyitni az ajtókat tőlük. A behegesztett ajtó meg aztán végképp nem jellemző egy street rodra. Az autó eleje még érdekesebb, mert nem csak a motorház teteje, hanem minden, ami az A-oszlopok előtt terül el, előre buktatható. Ismét valami, ami nem annyira jellemző erre a típusra és leginkább egyes dragstereken látni ilyesmit. A motorházban egy eléggé elnagyolt, V-blokk búvik meg, amit a két, szűrő nélkül a szabadba meredő beömlő kapcsán hajlamos vagyok az 1957-ben alap, 4,3 literes V8-as blokknak gondolni, mert annak volt két karburátora. (Persze bármi lehet, rodder körökben nem volt ritka, hogy a kasztnihoz képest teljesen idegen hajtáslánc dolgozzon, például egy Ford roadsterben egy Cadillac blokk.) Az autó elejével és hátuljával tulajdonképpen elégedett vagyok. Ebben a méretarányban sokkal rosszabbakat is láttam már. A White Rose kiadásokra úgy általában jellemző az 1-75 változatokhoz képest részletesebb, gazdagabb festés. Ez most sincs másként, az igyekezet nyomon követhető, de a korábban már bemutatott, későbbi, teljesen más öntvényre épülő kiadással ebben a versenyszámban nem képes felvenni a versenyt.

Az 1981-es kiadású, Matchbox 1957-es Chevy az arányait és az elől-hátul látványos, krómmal gazdagon díszített frontend részleteit tekintve nem egy rossz modell. Azonban a típusra nem jellemző részletek miatt teljesen egyet kell értsek azokkal, akik szerint ez egy elég béna értelmezése a típusnak. Én viszont elfogult vagyok az eredeti autóval kapcsolatban, ezért szeretem ezt a modellt is.

A krómban gazdag eleje és a Bel Air-re jellemző arany "szárny" rendben van az MB-04-en alapuló, White Rose Chevy Bel Air-en.

Az oldalán lévő festés és a hátsó fertály is teljesen elfogadható ebben a méretarányban.

A két hatalmas sidepipe csak a valódihoz képest kissé "bigfoot" Matchbox alatt fér el.

Így nyílik az eleje, ami szintén nem jellemző erre a típusra, meg egy Street Rod-ra.

Ilyen az eredeti autó alja a motorblokk alatt...

... és így folytatódik hátrafelé. Elképzelésem sincs, hogy ebből hogy lehetne sidepipe-okat csinálni, annyi minden van útban.

Matchbox MB-59 Porsche 944 Turbo 1994 - White Rose Collector's Choice No.23

A Matchbox féle Porsche 944 Turbo modellből egy kivételével már bemutattam a repertoáromat. Ami kimaradt, az nem más, mint az 1994-ben megjelent White Rose Collector's Choice féle verzió, mely sorozatról itt olvashattok bővebben. Az 1-75-ös modellekhez képest a számottevő pluszt a lámpafestések jelentik, amik hoztak magukkal oldalsó helyzetjelzőket is. Festett az első hűtőrács, az első ablakkeret, valamint a hátsó spoiler is. Sajnos az oldalsó ablakok kereteire már nem jutott festék, pedig az jobban mutatna rajta, mint az oldalsó 944 Turbo felirat. Szerencsére a motorházra nem tették rá a hatalmas Porsche logót, de az embléma kapott egy kis szürkét. Gyanítom a sárga külső szín miatt kapott fekete belteret - a többi modellé világos -, ami kifejezetten jó ötlet volt, így szép kontrasztot ad. Ez tetszik a leginkább a birtokomban levőek közül, ami főként a csupasz motorháznak köszönhető.

1994 Collector's Choice No.23 - Porsche 944 Turbo, NRFB

Hátulja is van a doboznak

Festettek a lámpatestek és kapott oldalsó helyzetjelzőket

Az oldalsó ablakok is kaphattak volna egy kis fekete keretet

Tetszik, hogy csupasz a motorház, az oldala is lehetne az

Matchbox MB-53 Flareside Pickup Truck - White Rose Collectibles Collector's Choice No.3

Egyáltalán nem véletlen, hogy ezt az MB-53 Flareside Pick-up változatot teljesen külön tárgyalom és nem része az előbb linkelt postnak. Az ok a származása, miszerint köze van hozzá egy White Rose Collectibles nevű cégnek.

Ahhoz, hogy a gyűjtők mint tekintenek értéknek és mit nem, a logikának vajmi kevés köze van és erre ékes példa a White Rose Collectibles (WR) esete. A cég 1989-ben, kiterjedt licencgyűjteménnyel a zsebében kezdte el a Matchboxokra épülő, NASCAR-témájú szettjei forgalmazását. A történet – gyanítom – onnan indulhatott, hogy a Matchboxnak akkor már 7 éve létezett a Convoy sorozata, tele amerikai vontatókkal és olyan trailerekkel, amiket pofonegyszerű volt NASCAR-os csapatszínekbe öltöztetni. A Kenworth Cabover Racing Transporter meg szinte üvöltött azért, hogy ilyen készletekbe kerüljön. Ikarus 256 kolléga jegyez egy szép szettet a Schrader Racing Team színeiben, ami tökéletes illusztrációja a témának. Evés közben jött meg az étvágy a WR-nál is, így NHL, NFL és még néhány amerikai sportszövetség tagjainak színeibe öltöztetve – illetve mindenféle egyéb cég színeiben –, Code 2-ként számos Matchbox alapú jármű került ki tőlük, mint sport mörcsöndájzing, vagy mint reklámajándék. Mi több, olyan modelljeik is vannak, melyeket nem találunk meg a Matchbox szokásos kínálatában, de a Matchbox gyártotta őket és ezért gyűjtői körökben ugyanúgy Code 1-ként tartják őket számon, mint a szokásos Matchbox modelleket. Ilyen például két kamion is, aminek Convoyos CY-jelzése van, de nagyobbak, mint az 1:100-körüli Convoyok és szerintem közel sem olyan szépek, mint a jól ismert sorozat többi tagja. Megint Ikarus 256 kollégához fordulok illusztrációért, mert ő már feldolgozott a két típusból egyet, sőt két példánya is van belőle, de ő sem becsüli sokra ezt a T600-as Kenworth feldolgozást. Hogy a dolog még bonyolultabb legyen, olyan is előfordult, hogy a WR kifejlesztett egy bizonyos modellt, ami aztán később bekerült az 1-75 sorozatba is. A WR-ról érdemes tudni, hogy nem minden automatikusan Matchbox, ami az ő nevük alatt jelent meg, sőt olyan is előfordult, hogy több darabos szettekbe Matchbox termékeket ERTL és Winross gyártmányokkal házasítottak össze. (Ezen az oldalon érdemes kattintgatni és találgatni, hogy mi az ami Matchbox és mi az ami nem.) Hogy a WR mekkora üzletet bonyolított, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy az Egyesült Államokban eladott Matchboxok 10-15 százaléka rajtuk keresztül talált gazdára. A céget 2001-ben megvásárolta a Fleer Trading Cards. Természetesen ők is készítenek sportrelikvia témájú járműveket, de a kínálatukban már nem találunk Matchboxokat. Nem csodálom, az ilyen bevásárlásoknak mindig a piac, vagy a birtokolt licencek a célja, nem a termékskála.

1994-ben a WR előrukkolt egy 24 tagból álló – lásd a teljes sorozatról készült képet lentebb – tulajdonképpen nagyon attraktív, részletesen kidolgozott „Collector’s Choice” szériával. A sorozat darabjai az akkori, jól ismert, kék alapszínű „ablakos” Matchbox doboz egy krémszínű verziójába kerültek, melyen ott a Matchbox logó is. (Érdekes, hogy a jól ismert embléma azonban egy vastag fekete keretet kapott, ami szerintem elég gyászos.) A hátoldalon viszont ott a terjesztő White Rose címe és egy ígéret, hogy a szériát 1995-ben egy újabb, 48 darabos sorozat követi majd. Nos, végül ebből nem lett semmi. A gyenge marketingnek és a körülményes beszerezhetőségnek (Mi a beszerezhetőség ellentéte? Beszerezhetetlenség?) betudhatóan a sorozat nem lett siker, nem is folytatták. Ennek tagjait is Code 1-nek tekintik, Charlie Mack is egy kalap alatt tárgyalja őket a többi, „tisztán Matchbox” verzióval.

Areh természetesen az MB-53 Flareside-ból is döbbenetes mennyiségű verzióval rendelkezik és a WR-féle is köztük van. Mi több, két olyan verziója is van, ami biztosan a WR-tól származik: „Sport Memorabilia” néven hivatkozik rájuk és könnyű megismerni őket, mert a platójukon valamiféle dobozt hordanak. Nos, ezek szerintem pont ettől a részlettől szörnyűek. Ha már itt tartunk, akkor a Convoy-kerekű „Baja Bouncer” verziókon kívül a többi nem nagyon tetszik, mert olyanok, hogy csak az „Official Redneckmobil” (Hivatalos Bunkóhintó) lökhárítóra való matrica hiányzik róluk. Viszont ez, a fehér-ezüst verzió nagyon tetszik. A szélvédők körüli ablaktömítést imitáló, fekete kiemelés túl vastagra sikerült, de nagyjából ez az összes hibája.

Egyfelől ez is MB-53 Flareside Pick-Up, de ugyanakkor White Rose Collectibles Collector's Choice No.3 Flareside Pickup Truck is. A Convoy-kerekű "Baja Bouncer" verziókon kívül ez tetszik a legjobban.

Erről a Ford felirat sem hiányzik.

Az ablakok tömítését eltúlozták, de nagyjából ennyi az összes baja.

Itt még NRFB.

A cég már nem létezik, de az 1995-re ígért, 48-darabos sorozat sem született meg.

A teljes 1994-es White Rose Collector's Choice széria. Sajnos a fotót nem én készítettem.